Szent István király névnapjára ÉS Szent Orbán kerál névnapjára

Bevezető. Amit illik tudni Róla.


I. (Szent) István, születési nevén Vajk (969 körül – 1038. augusztus 15.) az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. A keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar katolikus szent, a magyar és az európai történelem kiemelkedő alakja.

Liudolf Gizellát, II. Henrik bajor herceg lányát 995 körül vette feleségül. Már apja, Géza 997-es halálától magyar fejedelem, majd 1000 karácsonyán történt megkoronázása által "Isten kegyelméből" Magyarország királya. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult nagyfejedelemséget egységes keresztény királysággá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel és békés úton egyaránt hódoltatta, az ellene irányuló lázadásokat leverte.

Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az állam-szervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-a, 1083-a székesfehérvári szentté avatásának évfordulója 1771 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – nemzeti ünnep. Külföldön, mivel halála napján Nagyboldogasszony napja van, az azt követő napon, augusztus 16-án ünneplik. Mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb jelentős magyar nemzeti és katolikus ereklye.

Ennyit legalább, amit illik tudni Róla. S még néhány dolgot hozzáfűznék. Az Ő példáját követve építetett ez az ország TÖBB KATOLIKUS ÉS REFORMÁTUS (Stb.) TEMPLOMOT is. Ahol ma a papok a híveik után (vagy előtt) a kormányzatokat nyalják-faljá. (Sokszor egyéb helyeken is nyalakodnak!) Szép hazánkban is. Ebben jól teljesít Magyarország!

S most a másik szereplőről.

„Szent Orbán kerál, az I. Fülkeforr kerál" (Parti N. L. elnevezése.)

Született ekkor meg ekkor. De minek? A hősködésnek, a rohangálásnak (országból országokba, meg vissza)? Na ne! Ebből talán elég lenne Felcsúttól  Alcsútig meg vissza futkározni. Jót tenne az egészségének. De csak akkor, ha nem hagyja abba élete végéig. Ennyi talán elég lesz, a többit majd elmondja ott Fenn! Az arkangyalok talán meghallgatják, mert az Isten nem fogadja Őkegyelmességét!

Ennyi. Több szót tőlünk sem érdemel. Hát a magyarok túlnyomó többségétől? Még ennyit sem. Hiszen lassan már kifolyatta még a vérüket is! Kirabolta az országot, tömeges szegénységet hozott, elvégre Magyarország jól teljesít! Nem?

Orbán kerál névnapjára azt kívánom, amit ő a kinek is? Olvasóimra bízom a megfejtését.

 

Hajdú,

2016. augusztus 20.


Orbán Viktor majom a családba

A mi kedvelt majmunk már nem Charlie, hanem Viktor. Igen, ez olyan családias név. De ez a mi Viki gyerekünk az őserdőben él, fáról-fára ugrál (s országról országra) és banánon él, bár a túrót, pontosabban a júrót jobban szereti. (Nem is tudom, hogy kiről van szó, kedves Olvasóim talán kitalálják.)

- Nyilatkozzon Viki úr.

- Igen. Én a banánt jobban szeretem, mint ti.

- Miért?

- Azért mert az jobb, mint a száraz kenyér, amit a magyarok jórészének adtok.

- Jé, hát ezt is tudja? Honnan tudja?

- Járok én elvtársak a nép között s magam tapasztalom. S tapasztalok még több dolgot, köztük disznóságokat is. S ezeket majmolják a többiek is, állatok, emberek stb.

- S egyedül jár? Nem fél, hogy egyszer kupán ütik egy foci kupán kapott serleggel?

- Én gyorsabb vagyok, visszaütök és utána felmászom a fára. Ezek nem tudnak utánam mászni. Csak a nép nyakára.

- Mivel, hogyan?

- Adókkal, elbocsátásokkal, leépítésekkel stb. Munkahelyek pedig nuku.

- Ezt is tudja?

- Igen, s még azt is, hogy ők pedig gyarapodnak, épületeket vesznek-adnak, földeket ajándékoznak, de csak a csókosaiknak. Meg stadionokat is építenek, a nép pénzéből, de közönség az nincs bennük. Meg még stadionokat is építenek tucatjával, a nép pénzén Szőlőskerteket adnak, persze csak annyit amennyit az átlgemberek kapnak

- Ön szereti a szőlőt:

- A banánt szeretem. A banánt. Teccik érteni? S most tessék velem jönni, elmegyünk egy gyárba. Megmutatok Önnek valamit. Elmennek. A gyár kapura felírták: Munkásokat keresünk. Nyitnánk a kaput. Zárva. Csengetünk. Semmi. Pedig mi jelentkezés miatt jöttünk. Még egy csengetés. Kicsoszog egy üreg kapus, mondjuk neki, hogy munkásfelvételre jöttünk. Az öreg végigmér bennünket és szótlanul visszamegy. Ismét csengetünk. Lassan újra kicsoszog s kérdően néz ránk, majd megszólal, az előbb már mondtam, nincs fel-vé-tel!

- Miért?

- Mert a gépeket eladták, a gyár kapura pedig most írják rá, hogy az egész gyár eladó.

Jaj. Csak nem? Miből lesz nekünk keresetünk, s egy kis kenyerünk?

- Ezt én nem tudom. Kérdezzétek meg a kenyéradó gazdátoktól!

- Hát ilyen is van? Eddig csak a csókosainak adott. A nép egy részének pedig még egy kis kenyérmorzsája sincs!

- Ez lehetetlen.

- Menj a nép közé és ezt is nézd meg.

- Megyek, ha merek. Ui. a titkos szolgálat esetleg követhet.

Legrosszabb esetben felmászom a fára. Oda nem mernek követni. Hi-hi-hi!

- Várjon még egy kicsit, van még néhány kérdésem.

- Tessék.

- A kenyéradó gazda kiknek osztogatja a pénzt, ha nem a szeretett népének?

- Ön naiv ember. Elmondom, hogy kinek, kiknek. Először is magának, mert nagyon szereti a pénzt, főleg a júrót. Továbbá a csókosainak, akik akkor azt tesznek, amit a főnök diktál. Ezután a gombnyomatóinak a parlamentben. Ennek a nyomogatásnak, nyomulgatásnak már hagyománya van szép hazánkban. Árpád apánk, midőn benyomult a Duna-Tisza közé, aszonta, na ez a hely éppen nekünk való és letelepedett az ő népével együtt ide.

- Van valakinek ehhez hozzászólása? Van bizony, a környező népeknek volt.

- Pedig ismétlem. semmi közűk hozzá, kik és miért telepednek ide.

- Már hogyne volna közük. Az új Árpád – nevezzük felcsúti gyeröknek – van  Elvégre és felvégre ő a fejedelem!

- Úgy gondolod?

- Igen. Tudod, hogy volt már itt egy viki, vitéz nagybányai Horthy miki, viki. S volt neki egy szövetségese is, valami Adolf (viki, aki diadalt akart minden népen aratni). Ezt a komát szövetségesének tartotta és kötelme alapján a második világháborúba katonákkal segített a világot megverni akarót.

- Ne mondd. Sikerült neki?

- Neki sem, a magyaroknak sem, mindössze annyit sikerült elérnünk, hogy kétszáznyolcvanezer katonát veszítettünk el a háborúban. Mi.

- Ez bizony szép summa. Gondolod, hogy a mi Vikink is követi az elődjét?

- Ő a példaképe, s meg jó pár diktátor.

- Ebből bizony baj lesz!

- Nem lesz. A bajok elől felmászik a fára. Elbújik, mert gyáva.

- De mindig azt mondja ő a Hős. Vagy mégsem?

- Sajnos nem. A nagyon szeretett magyar népét a padlóra fektette. Hősiesen.

– S a nép ebbe belenyugodott?

- Bele. Mert ez egy birka nép (tisztelet a kivételeknek).

- S ha mégsem nyugszik bele a népe?

- Mondom, gyáva és felmászik előlük a fára. S ott éldegél a majmok között, ide-oda ugrálva.

- Végül megkérdezem, hogy elkísérhetem erre a sétára?

- El.

- De csak akkor megyek veled Viki, ha megígéred, hogy ezt a felcsúti gyerököt is elhozod magaddal.

- Ha gondolod…

- Igen így gondolom.

- Oké! Pacsit rá!

 

Hajdú,

2016. augusztus 14.

Foci – labdarúgósdi és nagy nagy boldogság, öröm. Igen, de mire fel? Vereségre?

Magyar-portugál – magyar -belga meccs

3:3–0:4



Öröm szombat - fekete vasárnap

Vissza kell térnem „felemelő” leemelő örömeinkhez. Ezért engedjék meg, hogy megkérdezzem: Egy három-hármas döntetlent s egy nulla négyes vereséget hogyan lehet győzelemként ünnepelni? Ez egy rejtély, rejtvény. Keresztrejtvény. Egyesek lehet, hogy meg tudják fejteni, mi az örömforrás oka, de a magyar átlag pógár aligha tudja. Ha KERESZTREFESZÍTIK, AKKOR SEM TUDJA. Legfeljebb sejti. A válogatott csapat tagjai viszont pontosan tudják: „Tartásdíjként” kifizettek nekik egyenként is több millió Eurót. Én arra kötelezném őket, hogy ők fizessenek ennyit azért, hogy ott lehettek ezen a nemzetközi eseményen. De, ha már ők kaptak, osszák szét a szegény magyar emberek között. Több százezer szegény család éldegél Orbániába. (Negyvenezer gyerek.) Hallod, te főfocista gyerök! Süket  gyerök. Vak gyerök. Közömbös gyerök.

S még akkor azt mondja egy másik süket, érzéketlen nímet gyerök (az edző, Strock), hogy

„Sikerült boldoggá tenni a magyar népet”

Köszönjük szépen. Engem olyan boldoggá tett, hogy boldogságomban majd kiugrottam a bőrömből s leugrottam a hatodik emeletről, fejjel... Így megboldogultam. De szentté nem avatnak. Ám a„lapdarugdolódzó” fiúkat igen. Glória is lesz a fejük fölött s így járkálnak majd az egész országban. Mindenki leborul előttük. (Allah, Allahakbar!)

De nem addig a, még a gyerekeknek is nemzeti színt kentek a pofikájukra, mire ők az mondták inkább vajas (vagy legalábbis zsíros) kenyeret kenjenek, és adják oda az éhező gyerekeknek pántlikás (pálinkás) honunkba. Talán még a pofikánk másik oldalára egy vörös csillagot is fessenek, mert azt a mai kormányzat nagyon szereti. Hoppáré! (Putyin elvtárs csókolom a kis kezét.) Da-da.

Miután bejártuk már a fél-világot, mint szokta volt a főlabrugancsunk, térjünk vissza Orbániába. A győztes magyar labdarúgó válogatotthoz. Diadalmas útjuk befejezvén, hol is ünnepelhették volna a lelkes vereséget? A hősöket csak is a Hősök terén. Arra a kis időre, míg hurrázták őket, lezárták a forgalmat is, elvégre…

(Én is lezárnám őket, a főfocistával, főlabdaszedővel együtt. Mondjuk Táncsics börtönébe. Passz és öngól! Ballábbal.)

Budapest, Hősök tere. Tele a hősök fogadására jöttekkel.

 

Ria, ria, Hungária!

 

Vivát a Főfocistának! - ordították az utcán menetelve, nemzeti színű zászlók alatt s még bementek a stadionokba is, abba a sokba, amit a főfocista a mi pénzünkből épített. Nem baj, éljen tovább a labdarúgás, csak próbálják meg kockás labdával játszani. hátha azzal jobban megy.

 

 

Négyessy,

2016. augusztus 7.


Balog Zoltán oktatási miniszter úr és a vadállatok

Nagyon féltem az oktatási miniszterünket, midőn a Csíki havasok közé kirándult az „osztályával”. Képzeljük el, hogy ott állnak – fegyvertelenül – a nagy barna medvék előtt,

akik éppen azon gondolkodnak, miként nyugtassák meg a vendégeket, hogy ne féljetek tőlünk fiúk, nem vagyunk mi olyan vadak, mint ti…

Mint ti: Balog úr és a törvényszerűen kivégzett hajdani román diktátor, CEAUSECU ELVTÁRS, aki ugyancsak nagyon szeretett vadászni. Kísérete lőtte  ki a medvéket, mert ő folyton mellé lőtt. Igen. A román nép aztán meg is unta  ezt a lövődözősdit (többször belelövetett az ellene tüntető tömegbe. Pl. Temesvár, Bukarest) és „viszonzásul” egy katonai ítélőszék halálra ítélte, feleségével, Elenával együtt.

Puff, puff. Volt, nincs diktátor. Vigyázzatok hát diktátorok! Egyszer rátok is sor kerül. Puff, puff.

Ezek után – lévén medvékről is szó elbrummogom mondandóm történetét:

Első brumm:

Néhány apróság életútjáról. (Csak a legfontosabbak.)

Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő negyedik helyezettjeként Szocsiba utazhatott. 1976–tól1977-ig betanított esztergályos volt a Diósgyőri Gépgyárban1979 és 1980 között gondnokként dolgozott a Hosszúhetényi Katolikus (!) Szociális Otthonban.

1983-tól 1987-ig Maglódon és öt szórványközségben működött lelkészként. Ezután két évig a Tübingeni Egyetem hallgatója volt (lelkészi tevékenységét jelenleg szünetelteti). Végre valamii jót is tesz. Papoljon csak a medvéknek. Azok hálásak lesznek neki. Brumm.

Még egy „apróság”: 2012. április 14 óta az emberi erőforrások minisztere (magyarul oktatásügyi miniszter) Brumm, brumm.

Ennyi talán elég is lesz, jöjjön a

Második brumm

Ahogy ott áll, állingál Balog elvtárs a Csiki havasok alatt, egyszer csak eszébe jut a NÉPDAL s elkezdi énekelni. A gyorsabb tempó alatt a medvék is táncra perdülnek. A miniszter úr pedig – amit a tornaórán tanult – maga is táncra perdült. Ó, jaj. Eszébe jutott, hogy azért egy miniszternek, egy papnak mégsem szabadna táncikálni. Nagyon megbánta. Ezért engesztelésül elzarándokolt a csíksomlyói búcsúba.

De hát az egy katolikus rendezvény. Na és? Ökonómia van vagy mi a fene. Pardon. S itt véget is érhetne a „menet”, de még  megemlítem:

Ama bizonyos elvtárs (Csau) is szeretett vadászni, ő is lőtt, mellé, a sameszei lőtték ki neki is a vadakat. Épített is egy leshelyet, egy vityillót (óriási palotát) a hegyen. Innen lődözgetett őkegyelmessége. Nálunk is vannak vadászok, éppen olyanok, mint ama elvtárs. Ezeknek is van néhány vityillójuk. Nem is akárhány!

De vissza a brummogásom személyéhez, Balog elvtárshoz. Óriási baj van. Ha ez a „zember” véletlenül a Csiki havasok közé fagyna, akkor bizony nagy baj lenne. Még, hogy ő megfagy, az nem nagy eset, történt már ilyen eset, hanem, ha ő, jaj, nem is tudom, hogy akkor mi lesz, ki irányítja, vezényli a pedagógusokat? Ha ő nem lesz, ugye. Bár, ami a nevelőket illeti, azok jól elvannak nélküle, jobban tudják nála, hogy mi kell, és hogy kell a gyerekeket tanítani. Mert most őkegyelmessége, meg a bölcs főnöke azt akarják, hogy a gyerek ne tudjon semmit sem. Ne tudjon gondolkodni, s így ne tudjon a kártyájukba belelátni. Hoppáré!

Erre az egész történetre a medvék is rábólintottak. Brumm, brumm.

S visszatértek a hegyekbe durmolni. Jóccakát, te, papoló papunk!

(Egyébként ez az a Balog, akiknek a s…..gét nyalják egyes urak.

Persze a másik elvtársnak is nyalták. Elvégre ő a Kárpátok Géniusza volt!)

 

Balog Zoltán              Nicolae Ceausecu

 

 

Hajdú,

2016. július 31.

MOST ÉRKEZETT A HÍR ÉS A KÉP. BALOG ÚR ELMENT ESTERHÁZY PÉTER TEMETÉSÉRE. OTT ÁLLINGÁL EGYEDŰL, HÁTUL. VAJON MIN GONDOLKODIK? TALÁN ARRÓL HOGY  EGYETLEN REGÉNYÉT, EGYETLEN SORT SEM OLVASOTT TŐLE. MINEK? Ő CSAK EGYET TUD. EGYETLEN NÓTÁT, OLVASÓIM MÁR TUDJÁK, IGEN AZT AZ ERDÉLYIT, OTT A HAVASOK KÖZÖTT. BRUMM.

Most érkezett a hír és vele egy kép. Balog úr elment Eszterházy Péter temetésére. Ott állingál, hátul, egyedül.  Vajon min gondolkodik szegény? Talán arról, hogy egyetlen könyvet, egyetlen sorst sem olvasott Tőle. Igen, mert ő olvasni sem tud, csak egyetlen nótát énekelni, olvasóim tudják, ott, ott igen, a havasok közöttit.)

nagy barna medvék előtt, akik éppen azon gondolkodnak, miként nyugtassák meg a vendégeket, hogy ne féljetek tőlünk fiúk, nem vagyunk mi olyan vadak, mint ti…

Mint ti: Balogh úr és a törvényszerűen kivégzett hajdani román diktátor, CEAUSECU ELVTÁRS (aki ugyancsak nagyon szeretett vadászni. Kísérete lőtte ki a medvéket, mert ő folyton mellé lőtt. Igen. A román nép aztán meg is unta ezt a lövődözősdit (többször belelövetett az ellene tüntető tömegbe. Pl. Temesvár, Bukarest) és „viszonzásul” egy katonai ítélőszék halálra ítélte,

Magyarországnak elrettentő, korszerű repülőgépparkja van!.

Igen, a képen látható elrettentő gépből áll a mai korszerű repülőgépparkunk. Bizony! Ugyanis Hazánk védelmében mindenre kész a Főparancsnokunk,mert bármikor megtámadhatnak bennünket az iszlám HADERŐ AMERIKÁTÓL KAPOTT GÉPEI. Igen és akkor mi ezzel a kétfedeles masinával megvédjük magunkat S ezt már Kósa Lajos is kijelentette, elvégre ő a haza bölcse és a Fidesz frakció vezetője. Tője. Tője. Tőle megvédjük honunkat, de még eléggé hiányos a hadra fogható fegyverzetünk. Pl. nincs elég nyílvesszőnk (csak nyilasok vannak és egyéb vesszőnk, palavesszőnk), nincs tegezünk (ha tegezel, akkor sincs kérlekalássan), pikánk sincs (csak egy bikánk, aki folyton fúrt, csak döf, döf, döf). S dárdánk sincs, buzogányunk sincs, rövid római kardunk sincs, kőhajító gépünk sincs, fából készül várunk sincs, csak néhány konzerv lekvárunk, ezt szokta nyalogatni a Fővezér, ha nincs más a konyhában. Igen, mert a konyhát kiürítették a piréz vitézek, S már a spájzban is az oroszok vannak. Pszt! (Lásd a  „Tizedes meg a többiek” c. filmet)  Egy katona ott állingál a spájzban, s rámutat a fegyverére, egy dobtáras szovjet masinára. Pszt. Magyarul: pofa be, mert lövök. Jaj.

Természetesen ezzel a bevezetőben mondottakkal nem akarom megsérteni a mai magyar hadsereg becsületes katonáit és parancsnokaikat sem. Csak a Fővezér dumáját kívánom „ellensúlyozni”. Aki csak dumál, miközben a haderő számára adott (EU) jurókat a saját és csókosai zsebébe rakja s elrepülnek vele egy szép déli szigetre. Hivatalos kiküldetésben. Hettyegni. Hetye, petye. Petty. Petty. Pötty.

Visszatérve az egetveréshez. Igen, egyszer  csak jön egy égi háború. Villámlik, dörög, zuhog az eső, de a  mi védelmi erőnk megállítja ezt az esőt. Hacsak. Hacsak bele nem csap a villám s az egész védelmi képességünket  elmossa az eső. S volt nincs  egetverő hadunk. Az az egy drága gépünk is tropára menvén. Na igen, mert vén volt  szegény. Még az első világháború idején vették. Ezt az egyet. El is vesztettük a háborút. S elvesztettünk még mást is (Trianon). Most ezt  akarja a Főparancsnok meg a Jobbik (lehetne) pártocska vissza csatolni. Csatt, csatt. Mire a románok a karjukat meglóbálva azt mondják, hogy lóf…t! Ez világos beszéd, Főparancsokunk is szokott volt így ternni, ha neki adni kell… (pl. a hőn szeretett magyar népének). De a csókosainak a két markát mutatja, amely tele van júróval. (Nem juhtúróval.)

Pedig vehetne ezekből a júrókból korszerű fegyvereket is. Igen. De minek, amikor kell, ad az orosz légierő, csak meg kell csókolni Putyin elvárs mindkét kacsóját. Puszi.

Na és adhatna egy kis gubát Mészáros end Mészáros barátja is. Hát miért vette meg neki a fél Dunántúlt? Hálából adhatna pénzt. De ha mást nem, a birkáiból eladhatna Putyin elvtársnak és ugye abból a haderőnk azámára vehetne fegyvereket, hozzá golyókat is. Bár a birkák telepöttyögetik Moszkva és Pest utcáit. Potty, potty. Sebaj (Tóbiás)!

Ezek után a Főparancsokunk átült egy másik potyogtatóra, egy lóra és elporoszkát rajta Mongóliáig. Így védi meg és ki az ellencsapásokat. Katt, katt (nyílvessző, buzogány, stb.).

Hazajövén megakadt a szeme a Gellért hegyen.  Rajta az olajágas madámmal. Na – mondta magában – ez kell nekem. S szépen eltolta a Gellért hegyet Felcsút határába. Az  angyalkát tartó kecses kezében lévő pálmafára (béke!) meg saját arcképét festette. Tette-vette teremtette!


Végre béke elsz e honban. Ha nem, akkor meg tévedtünk. Eltévedtünk a nagy ködben. Amiben ő is eltűnik. Reméljük hamarosan.

 

Négyessy,

2016. július 24.


Habsburg Ottó Magyarországon, 1995-ben, Debrecenben

Habsburg Ottó 1995 őszén járt Debrecenben. Sajátos és „merész” látogatás volt ez. Hiszen a Habsburg Monarchia története során sok rosszat – és sok jót – hozott hazánknak. Habsburg névvel látogatni tehát, ugye… De – szerencsére - azóta nagyot változott a világ és békés korszakok következvén, békés lett  szomszédjaival is a kapcsolatrendszer. Egy nagyon fontos intézmény is kialakult, a Pán-európai Unió, amelynek Habsburg Ottó az elnöke lett. Ilyen minőségében látogatott el Debrecenbe, 1995 novemberében.

Miért emlékezem most erre? Mert asztalfiókomat rendezgetvén egy fehér lapot találtam, amelyre ez volt írva: „Az Őszikék olvasóinak meleg jókívánságaimmal, Habsburg Ottó. 83 éves.”

El kell hát mondanom e becses dokumentum történetét.

Obsitos történészként a nyugdíjasok Őszikék c. lapját szerkesztettem már, midőn – a jelzett időben - Habsburg Ottó az újságíróknak sajtótájékoztatót tartott. Ekkor találkoztam Vele személyesen. De előbb a tájékoztató légköréről egyetlen esetet. Amikor Bakó Endre barátom megkérdezte Tőle, hogy „milyen érzelmek kísérik, amikor Debrecen nevét hallja, ahol 1849-ben detronizálták a Habsburg-házat”, akkor – humorérzékéről is tanúságot téve – ezeket mondta: „Nézze, kérem szépen (szavajárása volt) a történelem integrál és nem dezintegrál. Minden, ami történt része az egésznek. És, ne felejtse el, hogy Kossuth fia, Ferenc József minisztere volt!

Igen. Valahogy így kellene szemlélni a dolgokat a mai politikai vezetőknek is. De hát ehhez európai műveltség kell. Az meg elveszett a világháborús gáztámadásban (Fidesz-gáz. Ideg-gáz).

Ez a műveltségvesztés megmutatkozik sok mindenben Pl. a mai műkereskedelemben is. Íme, a példa:

Az egyik műgyűjtő galéria tulajdonosa kiszagolta, hogy van nekem ez a Habsburg dedikációm. Nosza, felhívott telefonon, hogy ő ezt megvenné.

Még árverésre is bocsátaná. Játékból belementem.

- S mennyiért? – kérdeztem vissza.

- ÖN MENNYIÉRT ADNÁ?

- Hát, - mondjuk – tízezer dukátért, de mind körmöci aranyból.

Megfagyott benne a szó. De, lehet ereiben a vér is. Búcsú nélkül letette a kagylót.

Szervusz, aranyom. Nem a körmöci. A dedikáció pedig nem eladó.

Akkor még külön a találkozásunkról:

Az ország ekkortájt foglalkozott a nyugdíj törvény bevezetésével. Mint nyugdíjas lapnak fontos volt, hogy megkérdezzem: önnek az európai nyugdíjügyekre is jó rálátása van, megtenné azt a szívességet, hogy titkárságával összegyűjtetné a legfontosabb alapelveket s elküldené? Természetesen kérem szépen, felelte Ő. S amit ígért, meg is tette. Igazi européer ember volt. S maradt mindhalálig. (Szívurnáját a Pannonhalmi Apátságban helyezték el.)

Beszélgetésünk végén kért egy papírlapot, hogy mint egyívásúaknak ráírja a becses sorokat.

Nagy László János

2016. július 16.


UI.: Egy pajkosságról még hírt kell adnom. Nézem ezt a „cetlit”, gondoltam, ez a becses irat nem lapulhat itt az én fiókomban. Nosza - gondoltam egy merészet - felkínálom saját „bejáratú” múzeumunknak, a Déry-nek. Azóta se válaszoltak. Bizonyára megvitatták, hogy ugyan, ki ez a gyanús alak, egy Habsburg névvel mit kezdenek a látogatók. (Vagy ők?) Jó, Na– gondoltam, én a kis naiv kilencven éves dédnagyapa, akkor elküldöm a Nemzeti Múzeumba. S képzeljék, ott egy ügyeletes főnök azt válaszolta, hogy „leadja” valamilyen bizottságának, hogy kell-e ez nekik. Leestem a székről. A plafon pedig nem esett az ő (seine) okos fejére.  Most ott tartok, hogy felkínálom ezt a „cetlit” a Széchenyi Könyvtárnak, ha nekik sem kell, elküldöm unokaöcsémnek Bécsbe, ott majdcsak tudnak valamit kezdeni Habsburg Ottó cetlijével. (Szóba jöhet még Pannonhalma is, ahol a szívurnáját őrzik.)

Éljen az osztrák-magyar kisemberek barátsága!


Habsburg Ottó szívurnája Pannonhalmán

Végül, a fenti fontos, történelmi figyelmeztetésére:

Igen. Valahogy így kellene politizálnia egyes mai vezetőiknek is. Nagyon ”elkelne” ez a színvonal a parlamentünkben is! Hogy hogy melyikben? Mondjuk a Budapestiben. Na, ne. Gondolkodni? A gombnyomogatók ezt nem engednék meg. Mi lenne ővelük?! S mi lenne a Főgombnyomogatóval a gombnyomogatók nélkül?

 

Végül mégis csak megoldódott a „Habsburg ügy” A Déri múzeumban váltás történt, új emberek kerültek az igazgatásba. Lakner Lajos úr már jött is és örömmel elvitte a becses dokumentumokat.

Halál a holokauszttagadókra!

Most - természetesen - mindenki Róla (Elie Wieselről) beszél, emlékezik. Bár nem lehetek összevethető Vele, szerény magamnak is van mire, kire emlékezni. Én ugyan nem vagyok zsidó, de három barátom is zsidó volt. Az egyik nagyon közeli barát, Weisz István. Bt.-t is alapítottunk együtt. Szóval és tettel közöm van Hozzájuk. (Egyébként őt is elvitték az egyik náci lágerbe. Nem is tért vissza soha.) De térjünk rá a most elhunytra.

A világ összes vezető lapja és legjelentősebb vezetői nagy elismeréssel szóltak a német, náci koncentrációs táborok legismertebb túlélőjéről, Elie Wieselről, aki 87 éves korában meghalt. A hír száraz és szimpla gyászhíreknek is tekinthető lenne. Csak, hogy nem az! Ez az ember nem volt egy szimpla ember. Talán érdemes néhány fontosabbat megtudni az életéről, hiszen magyar vonatkozása is van. (Lenne. Ha. Ha ezt mai jeles kormányzati vezetőink felismerték volna.) De nézzük, ki is volt Elia Wiesel? (röviden)

Elie Wiesel (született Eliezer Wiesel; Máramarossziget, Románia, 1928. szeptember 30. New York, 2016. július 2. ) amerikai zsidó író, politikai aktivista és egyetemi tanár. Holokauszt-túlélő. 57 könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a náci koncentrációs táborokban szerzett élményein alapul.

1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj-bizottság az „emberiség hírvivőjének” nevezte, megjegyezve, hogy a „Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének” feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a „béke érdekében végzett gyakorlati munkája” mind „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében.

Fentebb az elismeréseket említettem. Kik is emlékeztek? Természetesen és mindenekelőtt az IZRAELI ELNÖK MÉLTATTA, MAJD A LEGFONTOSABB ORSZÁGVEZETŐK  RÉSZVÉTTÁVÍRATOT KÜLDTEK. Még Románia elnöke is. De a magyar elnök és „kísérete” (kísértete) egy szót se szólt. Figyelmeztették is, hogy hát ez egy magyar ember is vót. Vót, vót, mondta a Főember, de zsidó vót! OBAMA, az USA elnöke VISZONT a „VILÁG LELKIISMERETÉNEK” nevezte.

Ezek után kérdezzük meg – csak úgy általában miért haragszanak (mit több miért gyűlölik) a zsidókat? Mert tehetségesek? Azok. (Tudományban, politikában, irodalomban, képzőművészetben stb.)

Csak néhány név a magyarok közül:

Gábor Dénes       Kertész Imre         Zsolnay Vilmos

Ám voltak itt másféle, haragosabb fiúk is, rendetlenebb urak is, akik egészen másként gondolkodtak. S tehetségtelenebbek voltak a legszerényebb zsidóktól is. Egy dologban pedig nagyon nagyon tehetségesek voltak. A zsidók üldözésében, majd a lágerekbe küldésben. A vitéz Horthy-éra saját számításai szerint Nagy-Magyarorszából a lágerekbe küldött zsidók száma 400.000 volt.

Kakastollas csendőrök tuszkolták be a zsidókat a marha vagonokba, egy-egybe egybe 80-100 embert. Vegyesen, férfiakat, nőket, gyerekeket. Mindenféle egészségügyi feltételek nélkül (pl. WC).

Végül egy kis „utóhang”. Az én éretlen ifjonc koromban (ennek már van vagy hetven éve) a mi utcánkban is laktak zsidók, volt közöttük három fiú is, akiket – iskolába menet csúfoltuk, mert pájeszt viseltek. Az egyiknek én is levágtam egy kis tincsét. Az új Fővitéz sírjára majd ráteszem, hadd birizgálja az orrát odalenn is. S ne hagyja békében még ott sem. Nem mellesleg. Egy francia lap Orbánt zsidónak nevezte. Ez igaztalan vád volt, de az igaz, hogy seftelni NAGYON SZERET, S A SAMESZEKET IS NAGYON SZERETI, MERT KISZOLGÁLJÁK Őt. (samesz = templom szolga) Éljenek a sameszek, a éljen soká az EU, ahonnan a júrót kapjuk, kapja a „Főzsidó”. Salemalejkum.

 

Hajdú,

2016. július 10.

 

(A fenti láger fotón, a harmadik „emelet” utolsó részében fekszik, hason, Elie Wiesel)


Papok, püspökök, pápák

(Kik ölték meg Jézus Krisztust?)

Az óvodában még játszunk, puszilkózunk, meg „túllátunk Pesten”, leselkedünk. Az iskolában már osztogatjuk az áldást, gyakorlatilag: verekszünk. Az egyetemen pedig megtanuljuk a szofisztikát, így leszünk papok. Bármilyen szakot is végezzünk. Először „kis papok” majd „nagy papok”, akik - már ha a vallásos papságot választották - szószékről papolnak, keresztelnek, sőt keresztre is feszítenek. Ki így, ki úgy. Akik katolikus papok, főleg fiatalokat „feszítenek”, leginkább a gyóntató fülkében, de azon kívül is.

Ha kell, házhoz is elmennek. S mennek, mendegélnek, elvégre hívatást teljesítenek. Ugye. Azután – ha jól végezték a dolgukat – lépegetnek a ranglétrán egyet, egyet. A végén püspökök is lehetnek. Mi több, a legjobban „végzőst” pápává avatják. S lesznek jó, kevésbé jó és rossz pápák. A pápák története ismer minden félét. Pl. Ismeri a Hitlert kiszolgáló XII. Piusz pápát.

… S ismer kiválóságokat, pl. a lengyel II. János Pál pápát,

s az  épp most regnáló Ferenc pápát:

Ferenc pápa pl. így vélekedik a menekült kérdésről:

„költségként kezelnek titeket, miközben ajándék vagytok” – mondta a katolikus egyházfő.

A pápa bocsánatot kért „társadalmunk elzárkózása és közömbössége” miatt. Úgy fogalmazott, hogy a menekültekkel szembeni magatartást a félelem irányítja Túl sokszor nem fogadtunk be benneteket! Teherként, problémaként kezelünk benneteket amely a társadalomban az  „élet- és mentalitásváltozáshoz” vezethet.

Ferenc pápa kijelentette, a menekültek mindegyike „hídként kötheti össze a távoli népeket, megteremtheti a különböző kultúrák és vallások találkozását, út lehet közös emberségünk újbóli felfedezésére”. Hozzátette: „mindannyian idegenek és zarándokok vagyunk ezen a földön […], a közösen tett út kevésbé ijesztő”.

A mi „drága”, nagyon drága, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök urunk pedig eme nyilatkozatot tette (vette, teremtette, vetemedte). Pontosabban fütyörészte (elvégre rigó a lelkem):

„A hétfői nyilatkozatok tanúsága szerint mély törésvonal húzódik végig a magyar katolikus egyházon Ferenc pápa iránymutatásának az elfogadásával kapcsolatban. Erre utal legalábbis, hogy miközben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hétfőn levélben jelezte, készséggel és örömmel tesz eleget a katolikus egyházfő felszólításának, miszerint Európa minden plébániája fogadjon be egy-egy menekült családot, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök lapinterjúban adott hangot a különvéleményének. A püspök egy Washington Postnak adott interjúban arról beszélt, Ferenc pápa egyszerűen téved, és fogalma sincs, mi a helyzet Magyarországon. „Ők nem menekültek. Ez egy invázió. »Allah Akbar!« kiáltásokkal jönnek, és át akarják venni a hatalmat.” – nyilatkozta a püspök.

Rigó, rigó, kicsi füttyösöm, fals a fütyörészésed. Mint ahogy fals az egész lényed, papolásod és mindened. Hadd tudják meg ezt a híveid is!

S még valami. Ezt is tudják meg a híveid:

Kedves Rigó, elfütyörészek én is neked egy nagyon jellemző - rátok jellemző – középkori „nótát”:


Középkori német zsoldosok dala (részlet)

Mink volnánk hát a foltozott
irhájú hirhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyremegy,
hogy völgybe, avagy hegyre megy,
parasztra, úrra, papra megy,
bitóra vagy csak babra megy.
Háltunk már puszta ég alatt,
füvet kaszáltunk jég alatt,
láttunk Brédában lángokat
s űztünk tízéves lányokat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.

 

Igen. Ti vagytok ma is. Zsoldos az egész papságotok. (Kivételek a tisztességes papok.)

 

Kik ölték meg tehát Jézust? A „rossz papok”, a fütyörésző püspökök,  a zsarnokok, a diktátorok,a  zsoldosok, és  az egymást gyilkoló vallások követői. Ámen.

 

Négyessy,

2016. július 3.


 

„A hétfői nyilatkozatok tanúsága szerint mély törésvonal húzódik végig a magyar katolikus egyházon Ferenc pápa iránymutatásának az elfogadásával kapcsolatban. Erre utal legalábbis, hogy miközben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hétfőn levélben jelezte, készséggel és örömmel tesz eleget a katolikus egyházfő felszólításának, miszerint Európa minden plébániája fogadjon be egy-egy menekült családot, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök lapinterjúban adott hangot a különvéleményének. A püspök egy Washington Postnak adott interjúbanarról beszélt, Ferenc pápa egyszerűen téved, és fogalma sincs, mi a helyzet Magyarországon. „Ők nem menekültek. Ez egy invázió. »Allah Akbar!« kiáltásokkal jönnek, és át akarják venni a hatalmat” – nyilatkozta a püspök

Rigó, rigó, kicsi füttyösöm, fals a fütyörészésed. Mint ahogy falas az egész lényed, papolásod és mindened. Hadd tudják meg ezt a híveid is!

S még valami. Ezt is tudják meg a híveid:

Kedves Rigó, elfütyörészek én is neked egy nagyon jellemző - rátok jellemző – középkori „nótát”

Középkori német zsoldosok dala (részlet)

Mink volnánk hát a foltozott

irhájú hírhedt zsoldosok,

kiknek egészen egyre megy,

hogy völgybe, avagy hegyre megy,

parasztra, úrra, papra megy,

bitóra vagy csak babra megy.

Háltunk már puszta ég alatt,

füvet kaszáltunk jég alatt,

láttunk Brédában lángokat

s űztünk tízéves lányokat,

mert mink vagyunk a foltozott

irhájú német zsoldosok.

Igen. Ti vagytok ma is. Zsoldos S az egész papságotok. (Kivételek a tisztességes papok.)

,

Kik ölték meg tehát Jézust? A „rossz papok”, a fütyörésző püspökök, a zsarnokok, a diktátorok,a zsoldosok, és az egymás gyilkoló vallások követői. Ámen.

Kölcsey végrendeletéről és egy magyar Piktorról

Holnap, Június 27. László napja vagyon. Lévén magam is László, egy kilencven esztendős apó, két kedves László barátomról írok néhány sort. Az egyik Masits László művészettörténész, a másik Holló László Kossuth-díjas festőművész. Jeles emberek, illik bemutatni őket. Idősebb lévén, először Holló Lászlóról a Piktorról írok.

Holló László (1887-1976) Kiskunfélegyházán született és Debrecenen halt meg. De halálával nem szűnt meg létezni, s hatni.

Debrecen – ha egyenetlenül is – de gondozza Holló emlékét ám egyenletesebb, szívósabb, állandó eszmei, művészi visszhang kell. S ehhez Debrecen is legyen kezdeményezőbb.

Holló László életművére, szellemiségére – sallangok nélküli magyarságára, européerségére - ebben az értékvesztő világban, nagyobb szükség van, mint valaha. Hogy békésen, nyugodtabban pihenjen Kiskunfélegyháza temetőjében. Az élők pedig szeressék, gyönyörködjenek, örüljenek, épüljenek alkotásain.

(Megjegyzés: Laci bácsiról készítettem egy színes filmet  – 1964-66 - között, Zoltai Károly kamerájával. A magyar  televízió is műsorára tűzte, de fekete-fehérben. A színeiről nevezetes Holló képeket – mentségükre legyen mondva, hogy akkor még csak fekete-fehérben adtak műsort.)

Másik barátom, Masits László emlékezete is nagyon fontos számomra - s gondolom - nem csak nekem. Elvégre Kölcsey Ferencről van szó s ehhez Lászlónak rendkívül fontos „hozzászólni valója” van. Íme:

Kölcsey, Hymnus, "Végintézet".

Énekeljük, énekelgetjük egy-egy jeles alkalommal a nemzet énekét, de csak úgy, motyogva, orrunk alatt, mert sem a dallamát sem a szövegét nem tudják sokan. De az sem bizonyos, hogy mindent ismerünk e vers szerzőjéről, s egyéb, nem mellékes dolgokról. Emlékezzünk.

Hajdú-Bihar megyében egy kicsiny falucskának – Bakonszegnek – kitüntető szerepe volt Kölcsey végrendeletének megtalálásában.  Pontosabban egy személynek.


Jelesül Masits László nevéhez fűződik ez a rendkívül értékes lelet mentése.

Bakonszegen Bessenyei György házikóját (ahol a jeles férfiú meghalt) restaurálta 1972-ben – a falu nagy érdeklődése mellett – midőn kapcsolatba került egy asszonykával Miskolczy Józsefnével, aki jelezte, hogy nála van Kölcsey végrendelete (!). A családi iratok között bukkant rá.

Masits megvizsgálta, majd egy bizottsággal is felkereste Miskolczynét és kétségtelenül megállapították, hogy az eredeti okmányról van szó. Ezt követően a megyei Műemléki Albizottság megvásárolta (Dr. Angyal László), majd a Déri Múzeum irattárában helyezték el. Ma is ott látható.

A történet számomra is fontos, hiszen együtt voltam Lászlóval akkor Bakonszegen, Bessenyeiről forgattam egy iskolai oktatófilmet.

Egy másik, ugyancsak nagyon fontos történet, hogy ugyanez a Masits László – szerény magam is besegítve – állította helyre Kölcsey Álmosdon épült házát. (A Műemléki Albizottság közreműködésével.)

Néhány szót még Kölcsey egyik legjelesebb prózai művéről, a Paraniesis-ről. Idézvén belőle egyetlen gondolatot:

„Erőszak ritkán orvosol, mert nem világosít fel. Példa s tapasztalás által figyelemre bírt emberek egymás után s észrevétlen térnek jobb útra”.

Végül, azt se feledjük, hogy Masits László volt az egyetlen ember szerte e hazában, aki Kölcsey Paraiesis-ét kiadta (az átkosban) s az érettségiző diákok bizonyítványa mellé tették ajándékba. Sajnos ez csak egyszer történt meg. Milyen jó lenne ezt a hagyományt felújítani! Balog miniszter bácsi! De akár iskolaigazgatók, osztályfőnökök is. Mindössze harminc-negyven oldal! Ugyan is ma még a diákok az Alaptörvényt kapják, alap butításul, ezt a tökéletlen fércművet, ezt az antiparaniesist.

Az álmosdi „házikó”, benne a kiállítások

[U.i. Zárójelben még megjegyzem, hogy követtünk el mi még más pajkosságokat is. Néhány példa. Nádudvaron felelevenítettük a rég feledésbe merült fekete kerámiákat. (id. Fazekas Lajos bácsi és két fia, Lajos és István folytatta). Kiállításokat rendeztünk ezekből a korsókból. Továbbá: művelődési házakat építtettünk Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban, (RESTAURÁLTATTUK) Hortobágyon a csárda melletti szobát eredeti bútorokkal rendeztük be, Álmosdon a kúriát felújítottuk, Most már több kiállítás van benne. A község határában lévő Bocskai-emlékműnél minden évben megemlékeznek a hajdúkról. Polgármester úr közlése szerint további terveket kovácsolnak Kölcsey „ügyben”. (Új emlékház!)]

Bakonszegen a Bessenyei házát ugyancsak felújítattuk, kiállításitt is. Hajdúnánás szalmafonó hagyományát újraindítottuk. Berettyóújfaluban Mezei András fehér alapra fehér cérnával varrt bundáinak felelevenítését segítettük. Pénzzel is. Ugyancsak Ujfaluban az Árpád-kori romtemplomot időtállóvá tettük. Módy Gyurival, Hajdúszoboszlón segítettünk Galánffy András neves fafaragásainak propagálásában és kiállítottuk munkáit, még parkokban is készíttettünk nagyméretű faszobrokat. Ugyancsak Szoboszlón, de Hajdúnánáson és Hajdúszováton is a templomerőd maradványokat retauráltattuk. Hajdúböszörményben az asszonyok ködmöneinek (barna alapon fekete öltésekkel készült munkákat feújíttattuk. A derecskei szűrrátéteseket is.

A Herpályi templom maradványt ugyancsak „bebalzsamoztattuk”, a debreceni gubacsapó – még élő – öreg mester munkái folytatására buzdítottunk és pénzt is adatunk hozzá. Stb.

Hajdú,

2016. június 26.

Orbán Viktor "egy cserélhető alkatrész lett” Gy.F..

 

Gyurcsány Ferenc állítja a címbeli mondatot, „kedves barátjáról”, aki úgy fél tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Egyetlen ember, akitől Orbán Viktor ennyire fél.Pedig ugye Orbántól az egész magyar nép, sőt a világ fele is fél. De meddig? Kiderül. Ami az itthoni félelmet illeti: RÉGI TÖRTÉNET EZ. Ehhez a félelemhez kellett Gy.F.. Elmesélem.

Az emlékezetes lárifáris választási vita 2006-ban, amelyben Orbánt keményen megalázta, ha tetszik: megfincogtatta, itt és így kezdődött sírigtartó "barátságuk".

Ám közben változott a helyzet. Gyurcsány Ferenc hatalomra jutott ugyan, de pártja – az MSZP – nem szerette a szókimondó, művelt embert és a régi gárda tagjai szépen kipaterolták a pártból. (A debreceni filmgépész Feri vezetésével.) Kénytelen volt egy új pártot alapítani, a Demokratikus Koalíciót. Igaz, hogy még nincs kormányzat közeli helyzetben, de lassan, és úgy látszik biztosan, gyűjti a párttagságát és a szimpatizánsokat is. Addig is, míg helyzetbe kerül, (s lecserélheti az elhasznált alkatrészt) kellene még egysmást tenni. Neki is és a párttagoknak is. Összegyűjtöttem néhány javaslatot.

Alapelv: Orbán és kormánya minden hazug állításával szemben az igazságot kimondani.

Néhány példa:

1. Magyarország rosszúl teljesít. Vagy: Magyarországon diktatórikus kormányzás van.

2. Szegények, hajléktalanok, kukázók országa lettünk.


­3. A Fidesz majd minden írott és elektronikus orgánumot maga alá sepert. (Még az ellenzéki tévékben is hirdetéseket ad le.) A tájékoztató kampányukra hatszáz millió forintos keret összeg  áll a rendelkezésükre. Van pénz Önöknél is, "mindent bele"!

4. Az oktatást, az egészségügyet központosította, miközben a dolgozók fizetését nem rendezte. Egyéb – pl. eszközfejlesztésüket - nem biztosította. De ha Orbán „főorvos úr”, s a felcsúti akadémia rektora – ha egyszer megbetegszik, melyik kórházba viszik? Hallom, hogy Lipótmezőt most hozzák rendbe. (Közismerten az elmebetegek számára.)

Vissza Gyurcsány Ferenchez. (Ő bölcs ember, de azért néhány dolgot a figyelmébe ajánlok.)

A Fidesz propagandája profi.  Ezt kell ellensúlyozni. Néhány javaslat:

- Nagyon gondos propagandával, minden lehetséges fórumon le kell írni miben és hogyan hazudik a Fidesz és személyesen a Főfideszes, fineszes O.V.

- A DK párt tagsága és szimpatizálói – ha kell, házról házra járva mondják el a lakosságnak, hogy mit művel velük a Fidesz (saját bőrükön tapasztalják).

- Minden – erre hajlandó párttal és személlyel – fel kell venni a kapcsolatot. Az MSZP-vel is, a többi baloldali párttal s a függetlenekkel is, a szakszervezetekkel is, stb.

- Ki kell mondani, hogy Mo-on a reformok nem működnek. Hogyan is működne az, ami nincsen?!

- Minden fenti javaslatot minden lehetséges orgánumban ismételni kell, óránként, mantrázni.

Még egy kis pajkosság. A minap közölte az Orbán tévé, hogy gyenge a munkásvédelem, ezért több munkahelyet is bezárnak. Miért? Olyan sok a munkahely, munkás országunkban? Röhej. (A fiatalok itt hagyják az országot s nyugatra mennek munkálkodni. Oda, abba a lerobbant Európába.)

Végül, ha már minden szakad, ki kell dobni a Főnököt a hatodik emeletről. Történt már ilyen Csehországban. Igaz, a középkorban. De a legújabb korban is elképzelhető. Nem? De, ha már minden szakad, a rablókat láncra verve bedugni a fogdába! Életfogytig!

 

Hajdú, a börtönőr

2016. június 19.

Címkefelhő
Legfrissebb hozzászólások
  • Horváth Zoltán: Korrekt írás! Köszönöm!
    (2014-04-13 16:18:40)
    Özv. Horthy Istvánné manifesztuma a magyar néphez
  • hajduarpad: @: Köszönjük észrevételeit. Egyetértünk. - levélben külön is válaszoltunk - A lényeg: talán eljön az idő, amikor a progresszió érvényre jut. Szívélyesen üdvözli Négyessy
    (2012-09-12 10:51:21)
    Önkormányzati iskola egyházasítása
  • E István: Csak egy ötlet.
    Tudomásom szerint az egyház határozatlan időre kapta az intézmény fenttartási jogát.
    Abban is biztosak lehetünk, hogy a töbség egyház mentes iskolát akar.
    Ha az előbbieket figyelembe veszem: Kellő nyomás hatására, Debrecen szabadon visszaveheti az intézményt!!

    Most jön az igazi kérdés:
    Mért nem áll senki a csapat élére, érvényt szerezve a többség akaratának??? Talán hiányzik a rátermetség, (nem hiszem)?
    Gyávák és megtörtek az érintettek, (ezt döntse el mindenki maga)?

    Sajnos később már elszáll a lehetőség, mivel egyre több egyházpárti tanuló kerül az iskolába!!

    TALÁN TUDATNI KELLENE A SÁFÁRKODÓKKAL HOGY AZ IGAZI FENTARTÓK AZ ADÓFIZETŐK!!!

    (Csak azt szeretnénk hogy a többség akarata döntsön!)


    (2012-09-11 21:40:58)
    Önkormányzati iskola egyházasítása
  • hajduarpad: Köszönöm a levelét s kritikáját is. Elfogadom, mert pontatlan az a rész. A XVI. sz.i érelmezést a három halomra azóta sem használják, egyetlen érától eltekintve, s ez a Horthy-rendszer. Mint leventének (és iskolásnak is)ezt tanították. Ez akkor aktuálpolitikát szolgált (irredentizmus). Egyébként, ma, Orbánék ugyanezzel álltatjál magukat. "Csak" ezt nem írták bele az alkotmányukba. Szívesen megtették volna. A cezarománia súlyos betegség. S fertőz! Üdv.HÁ.
    (2012-07-19 13:50:30)
    „Hol vannak a katonák?” II.
  • System32: Köszönöm ezt az írást, igen elgondolkodtató volt.
    Bár a legvége eléggé sántít, ha a író kicsit jobban ismerné címerünket, tudhatné, hogy a 3 halom nem a Tátra Fátra Mátra, ez egy hibás belemagyarázás, javaslom a utánajárást és az ismeretek bővítését. Továbbá ez min a mai napig szerepel a címerünkben, tehát nem nevezhetjük irredenta emlékműnek...
    (2012-07-19 09:50:55)
    „Hol vannak a katonák?” II.
  • Hajdú Árpád: @hajduarpad: Bocsánatot kérek, egy másik gondunkat megírt (belpolitikai) szösszenetre válaszoltam,tehát figyelmetlenül. Az Ön egyetértése a magyar-szlovák viszonyról szól. Ebben tökéletesen egyetértünk. A cikk mindent elmond a lényegről.Mindkét félnek megértőbbnek és aktivabbnak kellene lenni, Országh Pál szellemében. Még egyszer, elnézést. Hajdú Á.
    (2012-05-27 17:46:07)
    „…az igaz ének”
  • hajduarpad: @: Örülünk egyetértésének. Kezdeményezni a hatalmon lévőknek kell. Ha komolyan gondolják, hogy viszonylag a teljes magyar lakosság egyetértsen és elinduljunk a polgári úton. A fundamentalizmus sehova sem vezet. Pontosabban a teljes gazdasági és szellemi leépüléshez.Üdv.
    (2012-05-27 17:09:37)
    „…az igaz ének”
  • Sőregi Dezső: Örömmel olvastam „…az igaz ének” című blogot, melyet ma (2012. 05. 27.) találtam meg! Teljesen egyet értek a leírtakkal, annak záró megállapításával, azzal, hogy "EGYÜTTMŰKÖDÉSRE ÍTÉLTETTÜNK"! Ennek a tudomásul vételéhez viszont nagyon kellene az - IGAZ SZÓ - mind két oldalon. Ma már nem elég, hiábavaló a sérelmek felemlegetése, azok vég-nélküli ismételgetése, már megértés, előremutató tettek kellenének közös dolgaink rendezéséhez és nem egymásra mutogatás. Ezek vezethetnének el a kölcsönös megértéshez, egymás kölcsönös megbecsüléséhez. Sőregi D.
    (2012-05-27 14:41:22)
    „…az igaz ének”
  • hajduarpad: @:
    http://hajdu-negyessy.blogger.hu/2012/03/06/a-hevizek-atyja#c17625
    (2012-04-05 18:36:33)
    Borító
  • hajduarpad: Kedves Oláh Anna! A Pávai megemlékezés a blogírás szabályai szerint alaposan elválasztott. Itt nincs közük Petőfiék ügyének Pávaihoz.Tiszteli Hajdú.
    (2012-03-24 17:59:26)
    „A Hévizek Atyja”